Mit kéne tenni?

Üdvözlöm!

Remélem még időben teszem fel a kérdést. Van egy kb 3 hónapos kiscicánk. Pár napja véres volt a széklete,nagyon megijedtünk,és régebben egy állatorvos tanácsolta h ilyenkor pici pálinkával meg kell itatni az állatot,mer az fertőtleníti a gyomrát.Eddig 2 kutyussunknál,és egy másik cicánál bevált. Most sajnos nem. Öklendezik,nem akar enni,nehezen kap levegőt,mint ha hallani h ellenne dugulva az orra.Egyzser öklendezésnél vmi sárgás nyálkás trutyi fel jött neki,de most már mintha visszanyelné ami feljön.Nem tudjuk,h esetleg picit félrenyelhetett,vagy mi okozta ezt nála.Felhívtunk egy állatorvost,ő látatlanba azt mondta,h kimarhatta a légcsövét,és ez a gennyes váladék szakadozik fel neki,azér öklendezik.Ez szombat este történt,az állatorvos azt mondta h ha 2 napon belül elkezd enni,inni,akk felépül.vasárnap semmit nem evett,hétfő reggel viszont megreggelizett,sőt aztán délbe is eszegetett egy keveset,de este már csak nyalogatta kicsit a kaját.Már nem kapkodja a levegőt,bár még mindig a száján veszi,de sokkal nyugodtabban.ma még nem evett.a vizet próbáljuk cseppekbe adagolni neki és kamillás teával inhaláltajuk,ugy vesszük észre h ez jót tesz neki.Gyenge nagyon,gondolom fáradt mer  alevegővétel miatt nehezen tud aludni.Mit tehetnénk vele?Meg lehet még menteni?Infúziózni kéne esetleg?A helyi állatorvos látatlanba azt mondta,vagy megyógyul vagy nem,nem tud micsinálni,a cicától függ.

Előre is köszönöm válaszát.

Nem szeretnék beleszólni, de elég komoly tünetek ezek, így mindenképpen el kellene vinni állatorvoshoz, nem pedig csak telefonon konzultálni, mert a tüneteknek ezer oka lehet, ezért személyesen kell látnia az állatot. Biztos tudna valamilyen kezelést is adni, s a vizsgálatból kiderülhetne, hogy esetleg halálos betegsége van, ami csak rosszabb lesz, vagy egy olyan fertőzés, ami kezelhető. (ilyen kis korban szerinem a halálos betegség nem valószínű, inkább olyan, ami gyógyítható) Ez szenvedés szegény cicának így. Ez a "nem tud mit csinálni" elég furcsa hozzáállás, főleg hogy nem is látta még, egy lelkiismeretes állatorvos azonnal berendelné, hogy megvizsgálja, nem pedig csak legyintene, hogy vagy megmarad vagy nem. Persze ezzel nem minősítem, csak nekem furcsa.

Calo-pet pasztát nyugodtan lehet neki adni, ha nem nagyon eszik, mert ebben minden benne van, ami kell, így megerősödhet a cica. Ez biztosan segítene valamennyit, de nem váltja ki azt, hogy az orvos megvizsgálja és úgy döntsön, hogy is legyen tovább.

Remélem meggyógyul a cica.

Sajnos a cica tegnap este eltávozott:'(:'( hívtunk hozzá délután egy másik állatorvost,aki azt mondta,megmenthettük volna ha időben elkezdjüka  kezelést.Ő is fel volt háborodva hogy hogy mondhat ilyet egy állatorvos.Mi is hibásak vagyunk,tudom,de leginkább abban,hogy hittünk az első orvosnak,akit megkérdeztünk. kapott a kicsi délután egy szurit,algopyrinnel,meg még valamivel,rá kb félóra-órára szegény feladta a küzdelmet. szombat este óta egy percet nem aludtam,ott ültem mellette,és beszéltem hozzá mint a bolondok Látni hogy egy életvidám kiscica hogy szenved:'( még az utolsó félórában halkan ilyen nyávogáshoz hasonló hümmögéseket adott,jelezve nekünk h már nem birja sokáig:'( azután nem sokkal pár másodpercig hangosan visított,aztán elhalkult örökre:'( Leírhatatlan ez az érzés amit most érzek:'(:'(:'(

Sajnálom, tudom milyen érzés. A mi 20 éves cicánk árpilisban ment el betegen, s ennyi együtt töltött idő után nagyon nehéz még mindig. Ez idő alatt megtanultuk, hogy ugyan nem kell minden aprósággal elrohanni az orvoshoz, de ha alig eszik vagy a szőre kicsit megváltozik, azok komolyabb bajt jelezhetnek, s azt hogy nem szabad sajnálni a pénzt az oltásokra sem, mert itt ezen a fórumon is sok állat pusztulása egy oltással megelőzhető lett volna. Inkább legyen nagyobb az ijedtség, ha orvoshoz megy az ember, mint az, hogy otthon szenvedjen segítség nélkül.

Ami megtörtént, azon nem lehet változtatni, a cicának már így a legjobb. Idővel talán sikerül megbékélni, nekünk még nem sikerült, de késöbb biztos könnyebb lesz.

Én is mélységesen együtt érzek Önnel. Az én cicám 11 éves és valószínű, hogy daganata van. El sem tudnám képzelni nélküle az életet. Félek megműttetni, mert attól tartok utána soha nem kapom vissza. Talán azért is van bennem ez a félelem, mert volt egy tengeri malacom évekkel ezelőtt, akit nagyon szerettem. Méhdaganata volt. Elvittük állatorvoshoz, aki akaratlanul örökre elaltatta az én szemem fényét. Mivel azt sem tudta milyen állatról van szó; merthogy egérnek nézte; túladagolta az altatót. Azóta nem bízok az állatorvosokban és talán azért is félek a cicámat alávetni egy műtétnek, pedig tudom, hogy az a legjobb megoldás. Már régen túl kéne, hogy legyünk rajta, mert fél éve vettem észre a csomókat az emlőiben, de nem mertem még neki menni. Nem tudom mi a jó döntés és nem akarok az én érzéseim miatt az ő életével játszani, de nagyon féltem és félek, hogy a műtét rosszul sikerül és ha nem megyek bele talán tovább marad velem. Tudom ez önzőség és most búcsuzok tőle miden nap, mert félek a műtét után már nem kapom vissza, aminek még az idén neki vágunk.