Daganatos cica furcsa műtéte (javított)

Ismételten kűldöm kérdésemet, miután az értelmet meváltoztató modon elírtam itt-ott az előző levelet...

Tisztelt Doktornő!

Néhány napja veszítettük el 13 éves sziámi kandúrcicánkat, akihez úgy kötődtünk, mintha a kisfiunk lenne.

Az oldalán egy diónyi csomó alakult ki, amely tavaly nyáron magától visszafejlődött. Néhány hónapja újra kialakult, de inkább vártunk a műtéttel hátha újra magától elmúlik, illetve, mert cicánk annyira irtózott orvoshoz menni, hogy máskor lihegve, lila szájjal és nyelvvel értünk oda a rendelőhöz.

Azért döntöttünk mégis a műtét mellett, mert a daganat ezúttal már 3 diónyi volt, és a cica könyökét is akadályozta a szabad mozgásban. Elmentünk ahhoz az orvoshoz, aki korábban egy másik cicát tályoggal sikeresen megoperált. Vakon bíztunk benne.

A doktorúr egy pillanat alatt kiütötte a cicát az altatóval (talán túl nagy dózist kaphatott?), majd kiküldött bennünket a rendelőből. Kb. másfél óráig voltak benn a cicával kettesben, közben a doktorúr végig telefonálgatott (hihetetlen, hogy közben műteni, ereket elkötni is tudott, ráadásul asszisztencia nélkül). Mi persze elképzelni sem tudtuk, hogy folyamatosan telefonálgat, naívan azt hittük, olyan tündér a doktorúr, hogy az alvó cicánkhoz beszél... 

Másfél óra múlva nyílt az ajtó, cicánkon 15 centi hosszú vágás, hatalmas borotvált terület, de legalább lélegzett. A doktorúr igen izgatott volt, nagyon sietett, pedig senki nem volt a váróban, és tartott még a rendelés... Egy mozdulattal behajította a cicát a kosárba... Rákérdeztem, hogy és a gallér (hiszen műtötte ő már kétszer is a másik cicánkat, de a gallért nem felejtette el).  Beszaladt egy spájzszerű helyiségbe zavartan "Hja tényleg a gallér!", majd visszajött, hogy nincs egy darab gallér sem (?!)

A cica közben kimeredt szemmel vicsorítva rángatta a fejét a kosárban (teljesen úgy nézett ki, mint halott macska a hullamerevség beállta után). Aggódva kérdeztem, hogy ez normális, ahogy a cica rángatózik? A doktorúr megnyugtatott, hogy ez azért van, mert élénkítő injekciót adott a cicának, ugyanis az idős cicák nem mindig ébrednek fel maguktól az altatásból, aztán közölte a műtét árát. Érezhetően minél előbb túl akart lenni a fizetésen, és ajtón kívül akart tudni bennünket macskástól...

A cica este és éjszaka még lélegzett, rettenetes arckifejezéssel, kimeredt szemekkel, aztán hajnalban sikított egyet, rugott egy- kettőt, és vége volt. (Egész éjjel fenn voltunk vele, de úgy tűnik nem rajtunk múlott).

Kérdéseim az alábbiak, egyáltalán az állatorvosi praxissal kapcsolatban:

- Máshol is műszerek nélkül folynak az ekkora műtétek?

- Máshol sem várja meg az orvos, hogy a keresztben végigvágott macska egy ilyen kemény műtét után legalább magához térjen?

- Mi történhetett odabenn a rendelőben és mennyire tudhatta az orvos a sürgős fizetés előtt, hogy "ennek már úgysem kell a gallér, kár pazarolni".

- Mennyi vért veszíthetett a cica? Mit érthetett a doktorúr azon, hogy azért ekkora a vágás, mert erekre és izomra is rá volt nőve a daganat, és ereket kellett elkötni? Hogyan lehetséges az, hogy a daganat látszólag a bőr alatt volt, szabadon lehetett fel-le mozgatni, fájdalmat nem okozott a cicának, mégis ereket és izmokat kellett műteni? Mekkora dózisú altatót adhatott a doktorúr a cicának. Nem kellett volna kevesebbet, ha az idős cicák nem biztos, hogy felébredenek? Normális dolog, hogy a macska az injekciótól azonnal kinyúlt, mintha sziven lőtték volna? Milyen élénkítőt adhatott és mennyit? Számolt vajon azzal, hogy egy idősebb cica (bár szerintünk a 13 éves még elélhetett volna 20 éves koráig) szervezete mekkora dózis élénkítőt bír el?

- És egyáltalán miért nem volt jogom ezekre a kérdésekre telefonon sem választ kapni legalább utólag? Miért a műtét ára volt az egyetlen, amit megbeszélt velünk a doktorúr, valamint azt, hogy a tetem elszállításának milyen költsége van, ha visszaviszem?

- Miért nem kérte kifejezetten, hogy vigyem vissza? Nem volt kíváncsi a halál okára, valamint arra, hogy a seb két oldalán a halál beállta után két centi szélesen (a varrás teljes hosszában) bőr alatti bevérzés volt látható?

Tessék mondani, mindez mindenütt így történt volna? Vagy mi öltük meg a cicát azzal, hogy megbíztunk valakiben, aki esetleg nem volt erre méltó?

Hová vigyük a következő cicát hasonló esetben? Van olyan rendelő Szegeden, ahol nem csak egy boncasztal, egy szerszámos táska, és a pénzes ládikó az összes felszereltség, vagy az állatorvoslás ezen a szinten tart jelenleg mindenütt?

Nagyon megköszönném, ha minden kérdést megpróbálnak megválaszolni a lehetőségekhez mérten. Talán segít feldolgozni családtagunk elvesztését!

Köszönettel: Adrienn

Previously Mátrai Adrienn wrote:

Ismételten kűldöm kérdésemet, miután az értelmet meváltoztató modon elírtam itt-ott az előző levelet...

 

Tisztelt Doktornő!

Néhány napja veszítettük el 13 éves sziámi kandúrcicánkat, akihez úgy kötődtünk, mintha a kisfiunk lenne.

Az oldalán egy diónyi csomó alakult ki, amely tavaly nyáron magától visszafejlődött. Néhány hónapja újra kialakult, de inkább vártunk a műtéttel hátha újra magától elmúlik, illetve, mert cicánk annyira irtózott orvoshoz menni, hogy máskor lihegve, lila szájjal és nyelvvel értünk oda a rendelőhöz.

Azért döntöttünk mégis a műtét mellett, mert a daganat ezúttal már 3 diónyi volt, és a cica könyökét is akadályozta a szabad mozgásban. Elmentünk ahhoz az orvoshoz, aki korábban egy másik cicát tályoggal sikeresen megoperált. Vakon bíztunk benne.

A doktorúr egy pillanat alatt kiütötte a cicát az altatóval (talán túl nagy dózist kaphatott?), majd kiküldött bennünket a rendelőből. Kb. másfél óráig voltak benn a cicával kettesben, közben a doktorúr végig telefonálgatott (hihetetlen, hogy közben műteni, ereket elkötni is tudott, ráadásul asszisztencia nélkül). Mi persze elképzelni sem tudtuk, hogy folyamatosan telefonálgat, naívan azt hittük, olyan tündér a doktorúr, hogy az alvó cicánkhoz beszél... 

Másfél óra múlva nyílt az ajtó, cicánkon 15 centi hosszú vágás, hatalmas borotvált terület, de legalább lélegzett. A doktorúr igen izgatott volt, nagyon sietett, pedig senki nem volt a váróban, és tartott még a rendelés... Egy mozdulattal behajította a cicát a kosárba... Rákérdeztem, hogy és a gallér (hiszen műtötte ő már kétszer is a másik cicánkat, de a gallért nem felejtette el).  Beszaladt egy spájzszerű helyiségbe zavartan "Hja tényleg a gallér!", majd visszajött, hogy nincs egy darab gallér sem (?!)

A cica közben kimeredt szemmel vicsorítva rángatta a fejét a kosárban (teljesen úgy nézett ki, mint halott macska a hullamerevség beállta után). Aggódva kérdeztem, hogy ez normális, ahogy a cica rángatózik? A doktorúr megnyugtatott, hogy ez azért van, mert élénkítő injekciót adott a cicának, ugyanis az idős cicák nem mindig ébrednek fel maguktól az altatásból, aztán közölte a műtét árát. Érezhetően minél előbb túl akart lenni a fizetésen, és ajtón kívül akart tudni bennünket macskástól...

A cica este és éjszaka még lélegzett, rettenetes arckifejezéssel, kimeredt szemekkel, aztán hajnalban sikított egyet, rugott egy- kettőt, és vége volt. (Egész éjjel fenn voltunk vele, de úgy tűnik nem rajtunk múlott).

Kérdéseim az alábbiak, egyáltalán az állatorvosi praxissal kapcsolatban:

- Máshol is műszerek nélkül folynak az ekkora műtétek?

- Máshol sem várja meg az orvos, hogy a keresztben végigvágott macska egy ilyen kemény műtét után legalább magához térjen?

- Mi történhetett odabenn a rendelőben és mennyire tudhatta az orvos a sürgős fizetés előtt, hogy "ennek már úgysem kell a gallér, kár pazarolni".

- Mennyi vért veszíthetett a cica? Mit érthetett a doktorúr azon, hogy azért ekkora a vágás, mert erekre és izomra is rá volt nőve a daganat, és ereket kellett elkötni? Hogyan lehetséges az, hogy a daganat látszólag a bőr alatt volt, szabadon lehetett fel-le mozgatni, fájdalmat nem okozott a cicának, mégis ereket és izmokat kellett műteni? Mekkora dózisú altatót adhatott a doktorúr a cicának. Nem kellett volna kevesebbet, ha az idős cicák nem biztos, hogy felébredenek? Normális dolog, hogy a macska az injekciótól azonnal kinyúlt, mintha sziven lőtték volna? Milyen élénkítőt adhatott és mennyit? Számolt vajon azzal, hogy egy idősebb cica (bár szerintünk a 13 éves még elélhetett volna 20 éves koráig) szervezete mekkora dózis élénkítőt bír el?

- És egyáltalán miért nem volt jogom ezekre a kérdésekre telefonon sem választ kapni legalább utólag? Miért a műtét ára volt az egyetlen, amit megbeszélt velünk a doktorúr, valamint azt, hogy a tetem elszállításának milyen költsége van, ha visszaviszem?

- Miért nem kérte kifejezetten, hogy vigyem vissza? Nem volt kíváncsi a halál okára, valamint arra, hogy a seb két oldalán a halál beállta után két centi szélesen (a varrás teljes hosszában) bőr alatti bevérzés volt látható?

Tessék mondani, mindez mindenütt így történt volna? Vagy mi öltük meg a cicát azzal, hogy megbíztunk valakiben, aki esetleg nem volt erre méltó?

Hová vigyük a következő cicát hasonló esetben? Van olyan rendelő Szegeden, ahol nem csak egy boncasztal, egy szerszámos táska, és a pénzes ládikó az összes felszereltség, vagy az állatorvoslás ezen a szinten tart jelenleg mindenütt?

Nagyon megköszönném, ha minden kérdést megpróbálnak megválaszolni a lehetőségekhez mérten. Talán segít feldolgozni családtagunk elvesztését!

Köszönettel: Adrienn

 

 

 

Kedves Adrienn!

Először is nagyon sajnálom a cicájukat, őszinte részvétem.

Számtalan olyan kérdést tett fel nekem amire nem tudhatom a választ, mivel nem voltam ott.

- Természetesen a műtéteket megfelelő felszereltséggel (eszközök, gyógyszerek) lehet, illetve etikus elvállalni és elvégezni.

- Az injekciós altatásoknál, mivel ilyenkor az ébredés akár órák hosszat is eltarthat, ezért nem szoktuk megvárni a teljes ébredés, de természetesen stabil állapotban adjuk ki a beteget. Ezzel ellentétben gázos altatásnál néhány perc alatt megtörténik az ébredés, így ezeknél az eseteknél megvárhajuk a teljes ébredést.

- Arra a kérdésére, hogy mi történhetett odabent a rendelőben nem tudhatom a választ és kérem azt ne kérje tőlem, hogy találgassak, hiszen az sem lenne etikus a részemről.

- Sajnos csak ismételni tudom, hogy mivel nem vettem részt a műtéten ezért nem tudhatom, hogy mennyi vért vesztett a cica, vagy milyen problémák adódtak. A daganatoknak komoly vérellátása lehet, ha sikerül a daganat kifejtésekor megtalálni az ereket, akkor leköthetőek még mielőtt vágásra kerül a sor. Természetesen előfordulhat, hogy sok kisebb érből táplálkozott a daganat, ezeket a kis ereket mindet egyesével megtalálni és lekötni, szinte lehetetlen. Ilyen  kis ereket mi inkább leégetni szoktunk, nem is kötni. Amikor a daganat rosszindulatú akkor jellegzetesen infiltratív módon növekszik, ami azt jelenti, hogy a környezetét is átszövi a tumor. Lehetséges, hogy a daganatnak volt egy nyeles része, ami összekapcsolta az alatta lévő izomzattal. Egyébként sok daganat jelenléte nem okoz fájdalmat.

Az, hogy mekkora dózisú altatót és mit adott az önök orvosa ezt nem tudom pontosan. Van olyan altató, aminek megvan az ellenszere, vagyis az ébresztője, de ezzel komolyabb műtéteket nem szoktunk végezni, mivel nincs fájdalomcsillapító hatása. Ha a cicának vénásan adják be az altatót akkor másodpercek alatt alszik el. Természetesen az idősebb állatok mindig rizikóbetegeknek számítanak, ami azt jelenti, hogy óvatosabban altatunk, tehát kisebb a kezdő dózis is hiszen valószínűleg nehezebben választja ki a szervezet, mivel a máj (a fő detoxikáló szerv) is öregebb. Élénkítő injekció alatt szerintem adrenalint értenek. Nem tudom mennyit adhatott, vagy mit mérlegelt az önök orvosa, de erősítés céljából mi legfeljebb 0,1 ml adunk.

Sajnos előfordulhat, hogy a daganatnak volt áttéte a szervezeten belül, tüdőben, májban. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy minden  elővigyázatosság ellenére nem éli túl a műtétet a beteg. Minden altatásnak és minden operációnak van kockázata. Ennek elfogadása nélkül nem lehet vállalkozni semmilyen műtétre.

Természetesen önöknek joguk van feltenni ezeket a kérdéséket, elsősorban a beavatkozást végző állatorvosuknak, de néha azt is el kell tudni fogadni, hogy nincsenek válaszok.

Természetesen egy boncolást is jogukban áll kérni. Nem tudhatom, hogy az orvosuk kíváncsi volt-e a halál okára vagy sem, ezt tényleg tőle kellene megkérdezni. Sok esetben a gazdik megijednek a boncolás lehetőségétől, mert úgy érzik mintha meggyaláznák szeretett kedvencüket. Váratlan elhullás esetében fel szoktuk ajánlani a boncolás lehetőségét, de őszintén szólva a gazdik töredéke él ezzel a lehetőséggel.

Kedves Adrienn, őszintén nagyon sajnálom, ami önökkel történt. Nem tudom, hogy volt-e egyáltalán hibás bárki is. Látom, hogy önökben lezáratlan ez a szerencsétlen haláleset és a legjobb, amit tanácsolni tudok, hogy higgadtan tegyék fel kérdéseiket a doktor úrnak. Én úgy látom, hogy enélkül a beszélgetés nélkül önök nem fognak tudni továbblépni és őszintén bízom abban, hogy nem volt hiba a műtét során sem. 

Azt kell, hogy mondjam, hogy minden pontosság, elővigyázatosság és szakmai odafigyelés ellenére is előfordulhat ilyen szerencsétlen eset, akárcsak az embereknél.

Őszintén remélem a többi állatorvos kollégám nevében is, hogy a sok tanulás, az elhivatottság, az állatszeretet és az emberek szeretete, melyek mind szükségesek a munkánk végzéséhez egy napon majd megváltoztatja a most kialakult lesújtó véleményét. Én nem gondolom, hogy a munkánk a boncasztal-szerszámosláda-pénzesláda triót jelenti. Szegeden nagyon sok jó, lelkiismeretes és becsületes állatorvos dolgozik. Remélem majd megtalálja azt az orvost, aki visszaadja a bizalmát a munkánkhoz. 

Részvéttel és üdvözlettel: Dr. Farkas Patrícia

Tisztelt Doktornő!

Válaszát és megértését nagyon köszönöm.

A műtétet végző doktorúr túl elfoglalt (?) ahhoz, hogy akár személyesen, akár telefonon bármilyen választ is adjon.

Furcsa volt olvasni a gázos és a vénás altatást, miután a mi cicánkat egy jó nagy fecskendővel fenékbe szúrták. Én fogtam le a nyakát, ahogy a doktorúr mondta két oldalról. Mind a négy kis lába rúgdalózott (bár hagytam volna futni...).

Nem hibáztatok senkit, egyszerűen semmit nem tudok arról, hogy mi történt, miért lett egyik pillanatról a másikra múlt idő az egyébként vidám és játékos cicánkból.

Minden hibáztatás nélkül kérdeztem, hogy a jövőben (miután megrögzött macskaimádó vagyok) ugyanezek a kilátásaink a komoly műtétek műszerezettségét illetően vagy léteznek olyan rendelők, ahol esetleg asszisztencia és műszerek is vannak, illetve ahol megvárják a cicák ébredését, esetleg plusz pénzért 24 órás szakszerű őrzés-megfigyelés létezik-e. Hiszen ember gyerekét sem adják úgy haza, hogy a hasától a háta közepéig felvágják, és felakadt szemekkel hazaküldik előtte gyorsan kifizettetve a műtétet, ami vagy rendkívül gondos volt, vagy rendkívül reménytelen és embertelenül pénzorientált.

Köszönettel: Adrienn

Previously Dr. Farkas Patrícia wrote:

Previously Mátrai Adrienn wrote:

Ismételten kűldöm kérdésemet, miután az értelmet meváltoztató modon elírtam itt-ott az előző levelet...

 

Tisztelt Doktornő!

Néhány napja veszítettük el 13 éves sziámi kandúrcicánkat, akihez úgy kötődtünk, mintha a kisfiunk lenne.

Az oldalán egy diónyi csomó alakult ki, amely tavaly nyáron magától visszafejlődött. Néhány hónapja újra kialakult, de inkább vártunk a műtéttel hátha újra magától elmúlik, illetve, mert cicánk annyira irtózott orvoshoz menni, hogy máskor lihegve, lila szájjal és nyelvvel értünk oda a rendelőhöz.

Azért döntöttünk mégis a műtét mellett, mert a daganat ezúttal már 3 diónyi volt, és a cica könyökét is akadályozta a szabad mozgásban. Elmentünk ahhoz az orvoshoz, aki korábban egy másik cicát tályoggal sikeresen megoperált. Vakon bíztunk benne.

A doktorúr egy pillanat alatt kiütötte a cicát az altatóval (talán túl nagy dózist kaphatott?), majd kiküldött bennünket a rendelőből. Kb. másfél óráig voltak benn a cicával kettesben, közben a doktorúr végig telefonálgatott (hihetetlen, hogy közben műteni, ereket elkötni is tudott, ráadásul asszisztencia nélkül). Mi persze elképzelni sem tudtuk, hogy folyamatosan telefonálgat, naívan azt hittük, olyan tündér a doktorúr, hogy az alvó cicánkhoz beszél... 

Másfél óra múlva nyílt az ajtó, cicánkon 15 centi hosszú vágás, hatalmas borotvált terület, de legalább lélegzett. A doktorúr igen izgatott volt, nagyon sietett, pedig senki nem volt a váróban, és tartott még a rendelés... Egy mozdulattal behajította a cicát a kosárba... Rákérdeztem, hogy és a gallér (hiszen műtötte ő már kétszer is a másik cicánkat, de a gallért nem felejtette el).  Beszaladt egy spájzszerű helyiségbe zavartan "Hja tényleg a gallér!", majd visszajött, hogy nincs egy darab gallér sem (?!)

A cica közben kimeredt szemmel vicsorítva rángatta a fejét a kosárban (teljesen úgy nézett ki, mint halott macska a hullamerevség beállta után). Aggódva kérdeztem, hogy ez normális, ahogy a cica rángatózik? A doktorúr megnyugtatott, hogy ez azért van, mert élénkítő injekciót adott a cicának, ugyanis az idős cicák nem mindig ébrednek fel maguktól az altatásból, aztán közölte a műtét árát. Érezhetően minél előbb túl akart lenni a fizetésen, és ajtón kívül akart tudni bennünket macskástól...

A cica este és éjszaka még lélegzett, rettenetes arckifejezéssel, kimeredt szemekkel, aztán hajnalban sikított egyet, rugott egy- kettőt, és vége volt. (Egész éjjel fenn voltunk vele, de úgy tűnik nem rajtunk múlott).

Kérdéseim az alábbiak, egyáltalán az állatorvosi praxissal kapcsolatban:

- Máshol is műszerek nélkül folynak az ekkora műtétek?

- Máshol sem várja meg az orvos, hogy a keresztben végigvágott macska egy ilyen kemény műtét után legalább magához térjen?

- Mi történhetett odabenn a rendelőben és mennyire tudhatta az orvos a sürgős fizetés előtt, hogy "ennek már úgysem kell a gallér, kár pazarolni".

- Mennyi vért veszíthetett a cica? Mit érthetett a doktorúr azon, hogy azért ekkora a vágás, mert erekre és izomra is rá volt nőve a daganat, és ereket kellett elkötni? Hogyan lehetséges az, hogy a daganat látszólag a bőr alatt volt, szabadon lehetett fel-le mozgatni, fájdalmat nem okozott a cicának, mégis ereket és izmokat kellett műteni? Mekkora dózisú altatót adhatott a doktorúr a cicának. Nem kellett volna kevesebbet, ha az idős cicák nem biztos, hogy felébredenek? Normális dolog, hogy a macska az injekciótól azonnal kinyúlt, mintha sziven lőtték volna? Milyen élénkítőt adhatott és mennyit? Számolt vajon azzal, hogy egy idősebb cica (bár szerintünk a 13 éves még elélhetett volna 20 éves koráig) szervezete mekkora dózis élénkítőt bír el?

- És egyáltalán miért nem volt jogom ezekre a kérdésekre telefonon sem választ kapni legalább utólag? Miért a műtét ára volt az egyetlen, amit megbeszélt velünk a doktorúr, valamint azt, hogy a tetem elszállításának milyen költsége van, ha visszaviszem?

- Miért nem kérte kifejezetten, hogy vigyem vissza? Nem volt kíváncsi a halál okára, valamint arra, hogy a seb két oldalán a halál beállta után két centi szélesen (a varrás teljes hosszában) bőr alatti bevérzés volt látható?

Tessék mondani, mindez mindenütt így történt volna? Vagy mi öltük meg a cicát azzal, hogy megbíztunk valakiben, aki esetleg nem volt erre méltó?

Hová vigyük a következő cicát hasonló esetben? Van olyan rendelő Szegeden, ahol nem csak egy boncasztal, egy szerszámos táska, és a pénzes ládikó az összes felszereltség, vagy az állatorvoslás ezen a szinten tart jelenleg mindenütt?

Nagyon megköszönném, ha minden kérdést megpróbálnak megválaszolni a lehetőségekhez mérten. Talán segít feldolgozni családtagunk elvesztését!

Köszönettel: Adrienn

 

 

 

Kedves Adrienn!

Először is nagyon sajnálom a cicájukat, őszinte részvétem.

Számtalan olyan kérdést tett fel nekem amire nem tudhatom a választ, mivel nem voltam ott.

- Természetesen a műtéteket megfelelő felszereltséggel (eszközök, gyógyszerek) lehet, illetve etikus elvállalni és elvégezni.

- Az injekciós altatásoknál, mivel ilyenkor az ébredés akár órák hosszat is eltarthat, ezért nem szoktuk megvárni a teljes ébredés, de természetesen stabil állapotban adjuk ki a beteget. Ezzel ellentétben gázos altatásnál néhány perc alatt megtörténik az ébredés, így ezeknél az eseteknél megvárhajuk a teljes ébredést.

- Arra a kérdésére, hogy mi történhetett odabent a rendelőben nem tudhatom a választ és kérem azt ne kérje tőlem, hogy találgassak, hiszen az sem lenne etikus a részemről.

- Sajnos csak ismételni tudom, hogy mivel nem vettem részt a műtéten ezért nem tudhatom, hogy mennyi vért vesztett a cica, vagy milyen problémák adódtak. A daganatoknak komoly vérellátása lehet, ha sikerül a daganat kifejtésekor megtalálni az ereket, akkor leköthetőek még mielőtt vágásra kerül a sor. Természetesen előfordulhat, hogy sok kisebb érből táplálkozott a daganat, ezeket a kis ereket mindet egyesével megtalálni és lekötni, szinte lehetetlen. Ilyen  kis ereket mi inkább leégetni szoktunk, nem is kötni. Amikor a daganat rosszindulatú akkor jellegzetesen infiltratív módon növekszik, ami azt jelenti, hogy a környezetét is átszövi a tumor. Lehetséges, hogy a daganatnak volt egy nyeles része, ami összekapcsolta az alatta lévő izomzattal. Egyébként sok daganat jelenléte nem okoz fájdalmat.

Az, hogy mekkora dózisú altatót és mit adott az önök orvosa ezt nem tudom pontosan. Van olyan altató, aminek megvan az ellenszere, vagyis az ébresztője, de ezzel komolyabb műtéteket nem szoktunk végezni, mivel nincs fájdalomcsillapító hatása. Ha a cicának vénásan adják be az altatót akkor másodpercek alatt alszik el. Természetesen az idősebb állatok mindig rizikóbetegeknek számítanak, ami azt jelenti, hogy óvatosabban altatunk, tehát kisebb a kezdő dózis is hiszen valószínűleg nehezebben választja ki a szervezet, mivel a máj (a fő detoxikáló szerv) is öregebb. Élénkítő injekció alatt szerintem adrenalint értenek. Nem tudom mennyit adhatott, vagy mit mérlegelt az önök orvosa, de erősítés céljából mi legfeljebb 0,1 ml adunk.

Sajnos előfordulhat, hogy a daganatnak volt áttéte a szervezeten belül, tüdőben, májban. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy minden  elővigyázatosság ellenére nem éli túl a műtétet a beteg. Minden altatásnak és minden operációnak van kockázata. Ennek elfogadása nélkül nem lehet vállalkozni semmilyen műtétre.

Természetesen önöknek joguk van feltenni ezeket a kérdéséket, elsősorban a beavatkozást végző állatorvosuknak, de néha azt is el kell tudni fogadni, hogy nincsenek válaszok.

Természetesen egy boncolást is jogukban áll kérni. Nem tudhatom, hogy az orvosuk kíváncsi volt-e a halál okára vagy sem, ezt tényleg tőle kellene megkérdezni. Sok esetben a gazdik megijednek a boncolás lehetőségétől, mert úgy érzik mintha meggyaláznák szeretett kedvencüket. Váratlan elhullás esetében fel szoktuk ajánlani a boncolás lehetőségét, de őszintén szólva a gazdik töredéke él ezzel a lehetőséggel.

Kedves Adrienn, őszintén nagyon sajnálom, ami önökkel történt. Nem tudom, hogy volt-e egyáltalán hibás bárki is. Látom, hogy önökben lezáratlan ez a szerencsétlen haláleset és a legjobb, amit tanácsolni tudok, hogy higgadtan tegyék fel kérdéseiket a doktor úrnak. Én úgy látom, hogy enélkül a beszélgetés nélkül önök nem fognak tudni továbblépni és őszintén bízom abban, hogy nem volt hiba a műtét során sem. 

Azt kell, hogy mondjam, hogy minden pontosság, elővigyázatosság és szakmai odafigyelés ellenére is előfordulhat ilyen szerencsétlen eset, akárcsak az embereknél.

Őszintén remélem a többi állatorvos kollégám nevében is, hogy a sok tanulás, az elhivatottság, az állatszeretet és az emberek szeretete, melyek mind szükségesek a munkánk végzéséhez egy napon majd megváltoztatja a most kialakult lesújtó véleményét. Én nem gondolom, hogy a munkánk a boncasztal-szerszámosláda-pénzesláda triót jelenti. Szegeden nagyon sok jó, lelkiismeretes és becsületes állatorvos dolgozik. Remélem majd megtalálja azt az orvost, aki visszaadja a bizalmát a munkánkhoz. 

Részvéttel és üdvözlettel: Dr. Farkas Patrícia

Previously Mátrai Adrienn wrote:

Tisztelt Doktornő!

 

Válaszát és megértését nagyon köszönöm.

A műtétet végző doktorúr túl elfoglalt (?) ahhoz, hogy akár személyesen, akár telefonon bármilyen választ is adjon.

Furcsa volt olvasni a gázos és a vénás altatást, miután a mi cicánkat egy jó nagy fecskendővel fenékbe szúrták. Én fogtam le a nyakát, ahogy a doktorúr mondta két oldalról. Mind a négy kis lába rúgdalózott (bár hagytam volna futni...).

Nem hibáztatok senkit, egyszerűen semmit nem tudok arról, hogy mi történt, miért lett egyik pillanatról a másikra múlt idő az egyébként vidám és játékos cicánkból.

Minden hibáztatás nélkül kérdeztem, hogy a jövőben (miután megrögzött macskaimádó vagyok) ugyanezek a kilátásaink a komoly műtétek műszerezettségét illetően vagy léteznek olyan rendelők, ahol esetleg asszisztencia és műszerek is vannak, illetve ahol megvárják a cicák ébredését, esetleg plusz pénzért 24 órás szakszerű őrzés-megfigyelés létezik-e. Hiszen ember gyerekét sem adják úgy haza, hogy a hasától a háta közepéig felvágják, és felakadt szemekkel hazaküldik előtte gyorsan kifizettetve a műtétet, ami vagy rendkívül gondos volt, vagy rendkívül reménytelen és embertelenül pénzorientált.

Köszönettel: Adrienn

 

Previously Dr. Farkas Patrícia wrote:

Previously Mátrai Adrienn wrote:

Ismételten kűldöm kérdésemet, miután az értelmet meváltoztató modon elírtam itt-ott az előző levelet...

 

Tisztelt Doktornő!

Néhány napja veszítettük el 13 éves sziámi kandúrcicánkat, akihez úgy kötődtünk, mintha a kisfiunk lenne.

Az oldalán egy diónyi csomó alakult ki, amely tavaly nyáron magától visszafejlődött. Néhány hónapja újra kialakult, de inkább vártunk a műtéttel hátha újra magától elmúlik, illetve, mert cicánk annyira irtózott orvoshoz menni, hogy máskor lihegve, lila szájjal és nyelvvel értünk oda a rendelőhöz.

Azért döntöttünk mégis a műtét mellett, mert a daganat ezúttal már 3 diónyi volt, és a cica könyökét is akadályozta a szabad mozgásban. Elmentünk ahhoz az orvoshoz, aki korábban egy másik cicát tályoggal sikeresen megoperált. Vakon bíztunk benne.

A doktorúr egy pillanat alatt kiütötte a cicát az altatóval (talán túl nagy dózist kaphatott?), majd kiküldött bennünket a rendelőből. Kb. másfél óráig voltak benn a cicával kettesben, közben a doktorúr végig telefonálgatott (hihetetlen, hogy közben műteni, ereket elkötni is tudott, ráadásul asszisztencia nélkül). Mi persze elképzelni sem tudtuk, hogy folyamatosan telefonálgat, naívan azt hittük, olyan tündér a doktorúr, hogy az alvó cicánkhoz beszél... 

Másfél óra múlva nyílt az ajtó, cicánkon 15 centi hosszú vágás, hatalmas borotvált terület, de legalább lélegzett. A doktorúr igen izgatott volt, nagyon sietett, pedig senki nem volt a váróban, és tartott még a rendelés... Egy mozdulattal behajította a cicát a kosárba... Rákérdeztem, hogy és a gallér (hiszen műtötte ő már kétszer is a másik cicánkat, de a gallért nem felejtette el).  Beszaladt egy spájzszerű helyiségbe zavartan "Hja tényleg a gallér!", majd visszajött, hogy nincs egy darab gallér sem (?!)

A cica közben kimeredt szemmel vicsorítva rángatta a fejét a kosárban (teljesen úgy nézett ki, mint halott macska a hullamerevség beállta után). Aggódva kérdeztem, hogy ez normális, ahogy a cica rángatózik? A doktorúr megnyugtatott, hogy ez azért van, mert élénkítő injekciót adott a cicának, ugyanis az idős cicák nem mindig ébrednek fel maguktól az altatásból, aztán közölte a műtét árát. Érezhetően minél előbb túl akart lenni a fizetésen, és ajtón kívül akart tudni bennünket macskástól...

A cica este és éjszaka még lélegzett, rettenetes arckifejezéssel, kimeredt szemekkel, aztán hajnalban sikított egyet, rugott egy- kettőt, és vége volt. (Egész éjjel fenn voltunk vele, de úgy tűnik nem rajtunk múlott).

Kérdéseim az alábbiak, egyáltalán az állatorvosi praxissal kapcsolatban:

- Máshol is műszerek nélkül folynak az ekkora műtétek?

- Máshol sem várja meg az orvos, hogy a keresztben végigvágott macska egy ilyen kemény műtét után legalább magához térjen?

- Mi történhetett odabenn a rendelőben és mennyire tudhatta az orvos a sürgős fizetés előtt, hogy "ennek már úgysem kell a gallér, kár pazarolni".

- Mennyi vért veszíthetett a cica? Mit érthetett a doktorúr azon, hogy azért ekkora a vágás, mert erekre és izomra is rá volt nőve a daganat, és ereket kellett elkötni? Hogyan lehetséges az, hogy a daganat látszólag a bőr alatt volt, szabadon lehetett fel-le mozgatni, fájdalmat nem okozott a cicának, mégis ereket és izmokat kellett műteni? Mekkora dózisú altatót adhatott a doktorúr a cicának. Nem kellett volna kevesebbet, ha az idős cicák nem biztos, hogy felébredenek? Normális dolog, hogy a macska az injekciótól azonnal kinyúlt, mintha sziven lőtték volna? Milyen élénkítőt adhatott és mennyit? Számolt vajon azzal, hogy egy idősebb cica (bár szerintünk a 13 éves még elélhetett volna 20 éves koráig) szervezete mekkora dózis élénkítőt bír el?

- És egyáltalán miért nem volt jogom ezekre a kérdésekre telefonon sem választ kapni legalább utólag? Miért a műtét ára volt az egyetlen, amit megbeszélt velünk a doktorúr, valamint azt, hogy a tetem elszállításának milyen költsége van, ha visszaviszem?

- Miért nem kérte kifejezetten, hogy vigyem vissza? Nem volt kíváncsi a halál okára, valamint arra, hogy a seb két oldalán a halál beállta után két centi szélesen (a varrás teljes hosszában) bőr alatti bevérzés volt látható?

Tessék mondani, mindez mindenütt így történt volna? Vagy mi öltük meg a cicát azzal, hogy megbíztunk valakiben, aki esetleg nem volt erre méltó?

Hová vigyük a következő cicát hasonló esetben? Van olyan rendelő Szegeden, ahol nem csak egy boncasztal, egy szerszámos táska, és a pénzes ládikó az összes felszereltség, vagy az állatorvoslás ezen a szinten tart jelenleg mindenütt?

Nagyon megköszönném, ha minden kérdést megpróbálnak megválaszolni a lehetőségekhez mérten. Talán segít feldolgozni családtagunk elvesztését!

Köszönettel: Adrienn

 

 

 

Kedves Adrienn!

Először is nagyon sajnálom a cicájukat, őszinte részvétem.

Számtalan olyan kérdést tett fel nekem amire nem tudhatom a választ, mivel nem voltam ott.

- Természetesen a műtéteket megfelelő felszereltséggel (eszközök, gyógyszerek) lehet, illetve etikus elvállalni és elvégezni.

- Az injekciós altatásoknál, mivel ilyenkor az ébredés akár órák hosszat is eltarthat, ezért nem szoktuk megvárni a teljes ébredés, de természetesen stabil állapotban adjuk ki a beteget. Ezzel ellentétben gázos altatásnál néhány perc alatt megtörténik az ébredés, így ezeknél az eseteknél megvárhajuk a teljes ébredést.

- Arra a kérdésére, hogy mi történhetett odabent a rendelőben nem tudhatom a választ és kérem azt ne kérje tőlem, hogy találgassak, hiszen az sem lenne etikus a részemről.

- Sajnos csak ismételni tudom, hogy mivel nem vettem részt a műtéten ezért nem tudhatom, hogy mennyi vért vesztett a cica, vagy milyen problémák adódtak. A daganatoknak komoly vérellátása lehet, ha sikerül a daganat kifejtésekor megtalálni az ereket, akkor leköthetőek még mielőtt vágásra kerül a sor. Természetesen előfordulhat, hogy sok kisebb érből táplálkozott a daganat, ezeket a kis ereket mindet egyesével megtalálni és lekötni, szinte lehetetlen. Ilyen  kis ereket mi inkább leégetni szoktunk, nem is kötni. Amikor a daganat rosszindulatú akkor jellegzetesen infiltratív módon növekszik, ami azt jelenti, hogy a környezetét is átszövi a tumor. Lehetséges, hogy a daganatnak volt egy nyeles része, ami összekapcsolta az alatta lévő izomzattal. Egyébként sok daganat jelenléte nem okoz fájdalmat.

Az, hogy mekkora dózisú altatót és mit adott az önök orvosa ezt nem tudom pontosan. Van olyan altató, aminek megvan az ellenszere, vagyis az ébresztője, de ezzel komolyabb műtéteket nem szoktunk végezni, mivel nincs fájdalomcsillapító hatása. Ha a cicának vénásan adják be az altatót akkor másodpercek alatt alszik el. Természetesen az idősebb állatok mindig rizikóbetegeknek számítanak, ami azt jelenti, hogy óvatosabban altatunk, tehát kisebb a kezdő dózis is hiszen valószínűleg nehezebben választja ki a szervezet, mivel a máj (a fő detoxikáló szerv) is öregebb. Élénkítő injekció alatt szerintem adrenalint értenek. Nem tudom mennyit adhatott, vagy mit mérlegelt az önök orvosa, de erősítés céljából mi legfeljebb 0,1 ml adunk.

Sajnos előfordulhat, hogy a daganatnak volt áttéte a szervezeten belül, tüdőben, májban. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy minden  elővigyázatosság ellenére nem éli túl a műtétet a beteg. Minden altatásnak és minden operációnak van kockázata. Ennek elfogadása nélkül nem lehet vállalkozni semmilyen műtétre.

Természetesen önöknek joguk van feltenni ezeket a kérdéséket, elsősorban a beavatkozást végző állatorvosuknak, de néha azt is el kell tudni fogadni, hogy nincsenek válaszok.

Természetesen egy boncolást is jogukban áll kérni. Nem tudhatom, hogy az orvosuk kíváncsi volt-e a halál okára vagy sem, ezt tényleg tőle kellene megkérdezni. Sok esetben a gazdik megijednek a boncolás lehetőségétől, mert úgy érzik mintha meggyaláznák szeretett kedvencüket. Váratlan elhullás esetében fel szoktuk ajánlani a boncolás lehetőségét, de őszintén szólva a gazdik töredéke él ezzel a lehetőséggel.

Kedves Adrienn, őszintén nagyon sajnálom, ami önökkel történt. Nem tudom, hogy volt-e egyáltalán hibás bárki is. Látom, hogy önökben lezáratlan ez a szerencsétlen haláleset és a legjobb, amit tanácsolni tudok, hogy higgadtan tegyék fel kérdéseiket a doktor úrnak. Én úgy látom, hogy enélkül a beszélgetés nélkül önök nem fognak tudni továbblépni és őszintén bízom abban, hogy nem volt hiba a műtét során sem. 

Azt kell, hogy mondjam, hogy minden pontosság, elővigyázatosság és szakmai odafigyelés ellenére is előfordulhat ilyen szerencsétlen eset, akárcsak az embereknél.

Őszintén remélem a többi állatorvos kollégám nevében is, hogy a sok tanulás, az elhivatottság, az állatszeretet és az emberek szeretete, melyek mind szükségesek a munkánk végzéséhez egy napon majd megváltoztatja a most kialakult lesújtó véleményét. Én nem gondolom, hogy a munkánk a boncasztal-szerszámosláda-pénzesláda triót jelenti. Szegeden nagyon sok jó, lelkiismeretes és becsületes állatorvos dolgozik. Remélem majd megtalálja azt az orvost, aki visszaadja a bizalmát a munkánkhoz. 

Részvéttel és üdvözlettel: Dr. Farkas Patrícia

 

Kedves Adrienn!

Természetesen önnek joga van kérdezni. Ahogy korábban is írtam nyilván én nem tudok olyan kérdésekre válaszolni, hogy milyen komplikáció lépett fel a műtét közben. Erre csak az operatőr kolléga tudna válaszolni.

Minden rendelőben úgy etikus elvállalni valamilyen típusú műtét elvégzését, hogy minden szükséges eszköz, altató, gyógyszer  rendelkezésre áll. Mi például a csontsebészeti eseteket mindig továbbküldjük olyan kollégához, akiről tudjuk, hogy megvannak a szükséges eszközei egy ortopédiai beavatkozáshoz. Természetesen  a műtéteink 90 %-ban (a maradék 10% olyan egyedül,  könnyen végezhető műtét, mint a herélés)  mi  asszisztenciával dolgozunk, vagyis attól függően, hogy épp melyikünk az operatőr, akkor a másik orvos lesz az asszisztens.

Ha felszereltség szempontjából vannak kérdései, akkor szerintem nyugodtan kérje meg a következő orvosukat, hogy vezesse körbe a műtőben, hogy meggyőződhessen az eszközi felszereltségről. Szerintem egyik kolléga sem fogja zokon venni a kérését, főleg ha elmeséli korábbi tapasztalatát.

Erre a fórumra én nem írhatok fel rendelőket, vagy azok vezető állatorvosait (jogi megfontolásból, esetleg telefonon segíthetek).

Az ébredés monitorozásával kapcsolatban nem tudom, hogy máshol mi a szokás. Ezt tényleg egyedileg kell megtudakolni.

Üdvözlettel: Dr. Farkas Patrícia

Patakzó könnyekkel olvastam végig a bejegyzést. Mélységesen együtt érzek Önnel, bár még nem éltem át hasonlót, de talán most velem is megfog történni. Az én cicám 11 éves és valószínű, hogy daganata van. El sem tudnám képzelni nélküle az életet. Félek megműttetni, mert attól tartok utána soha nem kapom vissza. Talán azért is van bennem ez a félelem, mert volt egy tengeri malacom évekkel ezelőtt, akit nagyon szerettem. Méhdaganata volt. Elvittük állatorvoshoz, aki akaratlanul örökre elaltatta az én szemem fényét. Mivel azt sem tudta milyen állatról van szó; merthogy egérnek nézte; túladagolta az altatót. Azóta nem bízok az állatorvosokban és talán azért is félek a cicámat alávetni egy műtétnek, pedig tudom, hogy az a legjobb megoldás. Már régen túl kéne, hogy legyünk rajta, mert fél éve vettem észre a csomókat az emlőiben, de nem mertem még neki menni. Nem tudom mi a jó döntés és nem akarok az én érzéseim miatt az ő életével játszani, de nagyon féltem és félek, hogy a műtét rosszul sikerül és ha nem megyek bele talán tovább marad velem. Tudom ez önzőség és most búcsuzok tőle miden nap, mert félek a műtét után már nem kapom vissza, aminek még az idén neki vágunk remény vesztve, mert érzem nálunk is valami hasonló lesz a vége.