Adjunk-e kutyánknak csontot?

Elég gyakran elhangzó kérdés ez szinte minden állatorvosi rendelőben. Nem egyszerű azonban erre egyértelműen válaszolni. Mint általában, itt is az "arany középutat" érdemes keresni.

Induljunk el a kutya háziasításának történetének elejétől. A kutya a farkasok leszármazottja. Mivel a farkasok szó szerint "szőröstől-bőröstől" elfogyasztják a prédájukat, a húson, belsőségen kívül a csontokat is megeszik, ezért mind fogazatuk, mind emésztőrendszerük ezek szerint alakult ki. A csontevés tehát alapvetően hozzátartozik a kutyafélék táplálkozásához. Azt sem szabad viszont elfelejtenünk, hogy a kutya mekkora változáson ment keresztül az emberrel való közös evolúciója során. Számos, merőben eltérő kutyafajta alakult ki a hosszú évek alatti célirányos tenyésztéssel. Ha belegondolunk, mekkora különbség van egy dán dog és egy csivava között, érezzük, milyen változatos is lett a kutya, mint faj. Mivel a tenyésztés főleg a kinézetre irányult, nagy eltérések alakultak ki a különböző fajták anatómiai felépítésében, ami pedig kihat az egész szervezet működésére. Ezzel magyarázható, hogy nem egyforma a különböző kutyafajták csontozata, fogazata, harapásuk erőssége, emésztőrendszerük ellenállóképessége. Hasonlítsunk csak össze egy munkakutyaként tartott német juhászt és egy családtagnak számító pekingi palotapincsi kutyát. Vajon melyiknek van erősebb fogazata, melyik tud nagyobbat harapni?

Manapság a kutyák társállatok, nem kell már vadászniuk, tőlünk kapják meg az eleségüket. A teljesértékű kutyatápokban minden megvan, amire kutyánknak szüksége van (tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek). A csontnak ezzel szemben alig van tápanyagértéke és jóformán több bajt okozhat, mint amennyi értelme van az etetésének. Ezért ha mindenképpen szeretnénk, csak alkalomadtán, elfoglaltság gyanánt adjunk kutyusunknak csontot.

A csontok okozta, előbb említett problémák közül a teljesség igénye nélkül soroljunk fel néhányat: fogtörések, fogkopások, ínysérülések, nyelvlefűződés, az emésztőtraktus különböző pontjain megakadt csontdarabok: szájpadlásban, torokban, nyelőcsőben elakadva fulladást okozhatnak, a belekben megakadva pedig teljes bélelzáródást, bélrepedést, bélsárrekedést idézhetnek elő.

Az egyes kutyák "csonttűrő képessége" tehát fajtánként, egyedenként is eltérő lehet, azonban minden esetben érdemes odafigyelnünk pár alapvető dologra, ha már csontot szeretnénk adni kedvencünknek. Ne adjunk olyan csontot az állatnak, ami szilánkosra törik (csirkecsontok!), valamint apró darabokból áll (csirkefarhát, nyakcsigolyák). A legjobb választások a hosszú csövescsontok, amiket méretükből és állagukból adódóan nem tud teljesen szétrágni a kutya, csak "csócsálja". Ilyen például a sertés,- marhalábszárcsont.

Elmondható tehát, hogy mérlegelve az előbb említett dolgokat, kedvencünkre folyamatosan odafigyelve, ésszerű keretek között adhatunk kutyusunknak bizonyos fajtájú csontokat.

2013.09.30.